Tél

Két sor

egyszer mindennek eljön a maga ideje
a bűné és a megbocsátásé is...

Kata könyvébe

semmit sem tudsz a világról
míg nem tudod ki vagy
listákra írják majd neved
és lesz aki kihagy
nem látszol sohasem annak
mit magadról hiszel
az csábít legmesszebb egyszer
ki sohasem visz el
elárul néha majd az is
ki melletted marad
sorsod is megkísért sokszor
hogy tagadd meg magad
becsüld meg azt aki szeret
aki szeretni hagy
s gyűlöljön bárhogy a világ
te csak légy aki vagy

Félmondatok

talán majd egyszer
jó lenne néha
valahogy újra
valahogy másképp
valami mindig
valami sehogy
nem tudom hogyan
néha még mindig
néha még újra
talán majd akkor
többé már soha...

Fohász

add uram hogy megbékéljenek végre a holt lelkek
és ne bűnhődjenek tovább az élők a holtakért
add hogy egyszer úgy jöjjenek el a közös ünnepek
ahogy a szélcsend a vihar és a jégverés után
add hogy ne legyünk bűneink és álmaink foglyai
kiűzve az égből ne higgyünk már csak önmagunkban
add hogy ne gyűlöljük egymást ha félünk a világtól
s ne pusztítsunk el mindent ami néha még vigaszt ad
add hogy őrizzük azt amit a csillagok ránk bíztak
és vigyázzunk mindarra ami már csak a miénk
add hogy szeressük mi is úgy a hajnali ébredést
ahogy a pokol tüzétől te megtisztulást remélsz
add uram hogy sohase gyűlöljem jobban az eget
mint ahogy bűnhődnek azok kiket bűnösnek ítélsz
add hogy egyszer én is találjak nyugalmat a földön
s békélj meg az égben végre te is a világgal
amen...

Időmérték

múltat mindig a győztesek írnak
néha a veszteseké a jövő

Elmegyek

elmegyek egyszer egy hajnalon
ott lesz egy pohár az asztalon
marad egy fénykép a szék előtt
nem jön több napfényes délelőtt
ott leszek majd ahol szeretnek
ahol csak játszanak s nevetnek
ott ahol nem bánt már semmi sem
ahol már nem talál senki sem