Utóirat
Testamentum
nem hagyok rátok semmitcsak körmöm és hajam ha nőni fog tovább
a csillagokat a kutyavár felett
a gerendák közt a pókot a hálóját
a csendet a völgyben az ősfenyők alatt
a mátyásmadarak rekedt rikoltását
a templomtornyot a kolostor mögött
a lélekharang hajnali kongását
a hitet hogy talán még mindig van értelme
a reményt hogy mindenhol marad egy jel
a félelmet ami örökké visszatart
a szerelmet ami sosem hagy el
a tengert a homokos partokat
a végtelen utakat a kikötőket
a hóesést és a csendes nyári záport
a hegyeket a sárguló mezőket
a kertben a nádast a diófák alatt
a szúrós töviskóró indás ága-bogát
a bogarakat a fűszálak élén
s a meszes földet ahol körmöm és hajam
majd nőni fog tovább