Utóirat
Ott lesznek majd...
(apám halálára)ott lesznek majd a halak is
ülünk kint együtt a parton és kifogjuk őket újra
hátratolt sapkával nézed az ég alját
szidod az esőt a szelet a felhőket
hallgatsz megint arról amiről sohasem beszéltünk
inkább pakolsz sört nyitsz szendvicset csinálsz
elindulsz a fák közt jobb hely után nézel
ismerőst keresel botot törsz ágat vágsz
aztán lefekszel az öreg fűzfa alá
elalszol s álmodban a csillagok fényénél
a régi elhagyott holtágak partján jársz
körötted ott lesznek az elveszett horgok
az eldobott ólmok a kettétört botok
a kapcsok az úszók a szétszakadt hálók
az etetőkosarak a tönkrement orsók
s míg alszol a leszálló esti szürkületben
a jelzők némán és mozdulatlanul állnak majd
az ónszínű víztükör felett...