Hajnal

Hajnal

Tél

a háztetők fölött az ablakon át
néha még látom a hajnali tengert
a mozdulatlan csendes végtelen óceánt
az eget vízbe mosó ködös szürkületet
a kikötőbe tartó halászhajókat
a sirályok táncát ég és föld között
a néptelen kihalt homokos partot
a lassan ébredő nádfalú házakat

a szobát és kezed az összegyűrt párnán

Hajnal

ébred a hajnal átfut a réten
tengere árad kéken az égen
játszik a fák közt úszik a szélben
fürdik a tócsák tiszta vizében

alszol az ágyon moccan a párnád
bontja a reggel két szemed árnyát
rezzen a pillád elköt az éjtől
rebben az álmod olvad a fénytől

éget a nap már fenn ül a fákon
lobban az égen izzik az ágon
csillog a sárban színeit adva
s lángkoszorút fon boglyahajadba

Néha

néha még megtalálsz
mit álmodban hoztál álmomban vitted el
mit örökké mondtál sohasem hitted el
mit fél kézzel adtál két kézzel vetted el
mit magadból hagytál magadnak tetted el
s titokban visszajársz

Ha egyszer...

ha egyszer majd nélküled ébredek
és álmodtól semmit sem kérhetek
ha álmodba magam is bezárnám
indulj el utánam ne várj rám

ha nézem a tengert és hallgatok
mert titkából semmit sem adhatok
ha hívnak a csillagok felettem
ne szólj rám maradj csak mellettem

ha felszakad bennem a gyűlölet
mert nem oldod te sem fel bűnömet
ha önmagunk ellen is vétkezem
ölelj át s fogd le a két kezem

ha éjszaka elfog a félelem
mert sorsodat hiába kérlelem
ha elszakít tőlem és másra vársz
álmodd csak azt hogy majd rám találsz

ha kiégnek bennem a csillagok
és nem tudod te sem már ki vagyok
ha szememben megfagy a szivárvány
akkor is ölelj át s vigyázz rám

16 sor

ne akarj többé
önmagad lenni
ha nem tudod mit
miért kell tenni
nem lehet mindent
másokra kenni
koldulva mások
kenyerét enni
nem tudsz a sárba
aranyat csenni
botot vagy követ
élesre fenni
van amit nem tudsz
adni és venni
ha elfogy az út
nincs hova menni