Elkésett köszönet
Harmadnapon
éjszaka a kert végébe állítottalángoló kereszted a félelem
a megáradt vizek fölött megjelent
csonttá soványodott alakod
ahogy súlytalan léptekkel
a dombok felé indul
ránk szakadt az ég
a villámok kéken fénylettek
a rémült házak hófehér falán
a föld mélyéből felszakadt kiáltás
csukott ablakokon zörgetett
s hajnalban égő nádasból felriadt
széntollú madarak rikoltották
újjászületésed hírét
ledőltek a tornyok
meghasadtak a folyóparton hétrétgörnyedt fák
hited köré emelt falak omlottak
dörögve a poklok kénköves folyamába
nem tudtalak eltemetni
túlélted százszor keresztrefeszített önmagad
s hogy oltárod helyett
mégegyszer rongyaidban higgyek
újjászülettél a harmadik napon
Elkésett köszönet
ágyad köré gyűlteka szürkén egymásra zuhant évek
álmaid tisztaságát csodálni
ha éjszakánként párnádra ájultan aludtál
fényszálak fonódtak
már őszülő hajadba s válladra ültek
játszani kibomlott fürtjeiddel
ha megtömött szatyrokkal siettél az utcán
a fák lombos ágai
ablakod elé hajoltak s vigyázva
eltakartak a zajos világ elöl
hogy senki se lásson ha könnyek nélkül sírtál
a tovatűnő nyarak
sohasem köszönték meg éveid
s ezek a tétova esetlen szavak is
megkésett csörömpöléssel hullnak eléd anyám
Május
szürke az égkoppan a jég
villan a villám
fénylik az ég
ázik a föld
éled a zöld
csillog a nap már
szárad a föld
táncol a szél
messze a tél
eljön az este
alszik a szél
hallgat az éj
kék vize mély
hold ül a lombra
rezdül az éj
Sírvers
(]. A. halála)ősz jött a világra
kipányvázták lelkét
egy néma kiáltás dübörgött mindenütt
a semmi ágára ültetve szívét
eladta álmait
s a sínekre feküdt ...
Virágének
hej virágom virágomösszedőlt a világom
háború van nincs béke
vihart hoz a nap vége
felleg ül a dombokon
szél táncol a lombokon
csillagtalan éjszakám
álmot nem borít ma rám
törpe árnyak rajzanak
dölyfös kéjre ajzanak
szívükben a gőg az úr
hamisan peng ott a húr
elvásott a hegedűm
borúra már nincs derűm
reményem se sok maradt
virrasztók az ég alatt
száraz keserű a szám
elbitangolt a hazám
összedőlt a világom
hej virágom virágom
Paraszt-mennyország
(egy falu halálára)mindenkiért eljön a maga istene
a menny zsibvásár lesz vagy tanyasi búcsú
láncos körhintával és céllövöldével
a kolbászsütő mellett csapolt sört mérnek
a vattacukorárus körül gyerekhad zsibong
este táncmulatság ivás verekedés
az asszonyok kint ülnek a kocsma udvarán
még egy utolsó meccs a rozzant kuglipályán
még egy vásárfia a mézeskalácsosnál
és hajnalban a néptelen kihalt falu fölött
messze a tornácokon s a templomtornyon túl
mindenki egy darab istenverte földről
egy nadrágszíj-parcelláról álmodik ...