Telihold

Telihold

Eszter könyvébe

(Marcinak)

ne küldd el azt
aki maradna
ne kösd meg azt
aki szaladna
kerüld el azt
aki háttal áll
fogadd el azt
aki rád talál
ne várd el azt
amit nem tehet
ne álmodd azt
amit nem lehet
ne ültess
homokba virágot
magadban keresd
a világot...

Időmérték II.

haldoklunk amióta csak élünk
s nézzük hol jön a célegyenes...

Ima

az elátkozott szavakért
akár kimondtam őket akár nem
az eltékozolt álmokért
akár hittem bennük akár nem
a tiszta gondolatokért
akár eszembe jutottak akár nem
a megbocsáthatatlan tettekért
akár szégyelltem őket akár nem
a magamba fojtott vágyakért
akár álmodtam róluk akár nem
egyszer bocsáss meg uram
de ne adj még feloldozást...

Haza anyámhoz

(W.S. emlékére)

éjjel hogyha
hold ül a réten
csillagfénynél
látlak az égen
lent a fák közt
ébred a tó is
tükrén ringat
a mély

egyszer én is
majd hazaérek
vess csak ágyat
még odaférek
altass úgy el
mint ahogy akkor
adjon álmot
az éj...

Telihold

ha egyszer majd bennem is
úgy kel fel a hold
hogy ezüstfényt terít és
gyöngyöt szór a jégre
ha elmúlik örökre
minden ami volt
majd elvesztett szavakat
karcolok az égre...

Fehér karácsony

csak ülsz a szakadó hóesésben
egy padon a parkban a fehér fák alatt
nézed a lámpákat az ónszínű eget
a néptelen kihalt üres utcákat
hallod a harangok tétova kongását
az angyalszárnyak halk suhogását
látod a kavargó fehér tollpihéket
a templomtornyot az órán az időt
a földön az eltűnő lábnyomokat

csak ülsz a szakadó hóesésben
egy padon a parkban a fehér fák alatt
és nézed ahogy a házfalak között
a hólepte sötét sikátorokban
az elhagyott utcákon tereken
s a szobákban a fényes ablakok mögött
beköszönt lassan a karácsony...