Ki...
Ki ...
(N.L. emlékére)ki mond imát az esőért
ha kiszáradnak a tavak
ki ír a porba jeleket
ha elnémulnak a szavak
ki gyújtja meg a lámpákat
ha koromsötét az éjjel
ki viszi át a szerelmet
ha nincs a túlpartról fényjel
ki menti meg az álmokat
ha széttörünk minden mesét
ki őrzi majd a titkokat
ha olvad mind a hét pecsét
ki kongatja a harangot
ha szólít az esti mise
ki virraszt értünk hajnalig
ha nem leszünk többé mi se
Kikötő
(P.J. emlékére)égnek a ködben a lámpák
pislog a csillag az égen
áznak a dokkban a rámpák
elment a hajónk már régen
Hiába...
(J.A. emlékére)hiába égsz
véred bárhogy is hajt
nem vagy már csavargó
csak magaddal játszol
álmod bárhova űz
perzsel elnyel a tűz
nem látsz és nem látszol
körötted kavargó
hamu és füst lesz majd
s örökké félsz
Kályha és esernyő
(F.T. emlékére)majd leszáll az este és eláll az eső
a szürkület elnyeli a szitáló ködöt
hidegen fénylenek a lámpák a köveken
a házak közt megreked visszahangzik a csönd
az üres szobában még égnek a gyertyák
a kalap a kabát még ott lóg a fogason
a vizes lábnyomok már régen felszáradtak
csak cseppfoltos árnyak a fénytelen padlón
a földön egy elszakadt brunelleschi rajz
a bádogasztalon az otthagyott szerszámok
a csapok a csavarok a fogaskerekek
s a nyitott esernyő a vaskályha előtt...
Kő és szárny
(K.I. képeihez)a fény és az árny
a kő és a szárny
a por és a szél
a nyár és a tél
a tél és a nyár
a hó és a sár
a tűz és a jég
a föld és az ég
az ég és a föld
a kék és a zöld
a sár és a hó
a csend és a szó
Ahogy...
(Cs.R. képeihez)ahogy végigömlik a csend a kövön
ahogy mindent felold s elnyel a homály
ahogy leszáll az iszapos szürkület
ahogy zölddé olvad a fény és az árny
ahogy részegen ránkdőlnek az utcák
ahogy szétfolynak a színek a falon
ahogy számon kér némán a gyerekkor
ahogy majd eltűnik nyomunk a havon
úgy némulnak el az utolsó szavak
úgy őrzi álmunkat a szoba az ágy
úgy nézünk szét egy torz világ tükrében
és úgy kezd eszmélni belül a magány