És...

És...

És...

és ordítasz éjjel álmodban
és nem tudod majd hogy miért
és elmennél érte bárhol van
és nem tudod majd hogy kiért

Majd úgy..

mint az ólomüveg tükörben a kristály
mint a redőny résein át beömlő fény
mint a tócsák vizében az ébredő hold
mint a hajnali ködben a derengő ég

majd úgy tisztul bennem az arcod a szemed
ha széttört minden emlék s omlik mint a kő
majd úgy leszel álom a szikrázó télben
ha dermed mint a jég és megáll az idő

A tenger

ha mellettem vagy
és nézem a hegyeket
a hitem az álmaim is
meg tudom lopni
s ha megnyílik alattam
az agyagos föld
a kezedet akarom majd
akkor is fogni

ha mellettem vagy
és hallgatom a tengert
akkor nem számít semmi sem
jöhet már bármi
s ha megnyílik felettem
a csillagos ég
a szemeid akarom
utoljára látni...

Aki...

egyszer egy szobában
úgyis mindent levetsz
az leszel végre majd
aki sosem lehetsz
lemondasz mindenről
amit mástól vehetsz
s megteszed végre majd
amit sosem tehetsz

Ha végleg...

ha végleg elvesztem már
és nem találsz rám te sem
majd úgy maradsz meg bennem
mint egy végtelen álom
ahogy a szikláknak csapódva
örvénylik kavarog a tenger
ahogy a fűzfák ágai
összesimulnak a széllel
ahogy a zápor cseppjei
gyöngyként gurulnak a porban
ahogy a holdfényes falakon
útra kelnek az árnyak
s ahogy az ólmos szürkületben
összenő az ég és a föld...

Egy prostihoz

egyszer én is
hazaviszlek
átkarollak
ölbe veszlek
megetetlek
megitatlak
megfürdetlek
megmosdatlak
megfésüllek
elringatlak
ágyba teszlek
elaltatlak
és álmodom
helyetted...